Egyszer egy gyógyító azt mondta, hogy Tündér Ilona lánya vagyok – akkor nem értettem, de ma már igen. A Nőiség, a női minőség maga a Tündérség: a szeretet, a kedvesség, a szeretettel való gyógyítás.
Nem hiába születtünk ide, ebbe az országba, ebbe a nyelvi közösségbe. A nyelvünk egy kódnyelv, mellyel teremtünk. Teremtünk mindent – jót és rosszat, szépet és gonoszat, egészséget és betegséget.
Mi, nők, nagy feladatot hordozunk. Meg kell önmagunkat gyógyítani, és akkor a világ is meggyógyul, mert a nő csodálatos ereje csak az öröm energiájában tud kiteljesedni. Ha az igazi női erőnkbe beleállunk, megint tündérkertté tudjuk alakítani a világot.
A női erőforma a szívóerő, ami nem mozog, hanem áll és vonz. Magunkat kell fényesre tisztítani, hogy azt vonzzuk az életünkbe, akivel emelkedni fogunk, aki hozzátesz az életünkhöz.
Soha ne feledjétek: a „női út” a tudásra való emlékezés útja. Ahogy értitek a tisztítás, a feloldás, az elengedés jelentőségét, úgy ébred fel bennetek az az ősi tudás, mely mindig is veletek volt – csak nem emlékeztetek rá.